Aztán mennydörgést hallottunk John Killens antikvár könyv

South-Bainbridge 1944-ben jelentéktelen mezővároska volt Ausztráliában. Neve attól vált ismertté, sőt híres-hírhedtté, hogy az amerikai hadsereg történetének egyik legnagyobb zendülése tört ki ott. Az Ausztráliában állomásozó amerikai hadsereg egyik deszantszázada lázadt fel.
A század csaknem teljes egészében fekete bőrű katonákból állt. A japánok ellen vívott könyörtelen óceániai harcokban megedződött katonák a feketéket sújtó embertelen bánásmód és saját elöljáróik leplezetlen fajgyűlölete ellen lázadtak fel. A lázadás futótűzként terjedt el, s a megdöbbent ausztrál közvélemény szeme láttára valóságos háború tört ki feketék és fehérek között, amelyet a más hadszíntérről átdobott elit egységeknek csak napok múltán sikerült elfojtaniuk, igen súlyos áldozatok árán.
Ebből az incidensből merített John Killens, jóllehet regénye nem is magáról a zendülésről szól: azokat a szálakat keresi, s azokat az okokat tárja fel, amelyek valósággal belekényszerítették a 25-ös deszantosokat zendülésükbe. A regény főhőse, Solly Saunders, a fiatal, jóvágású, sikeres néger ügyvéd, aki idealizmusból, önként lép be a háború kitörésekor a hadseregbe - mert hisz abban, hogy az idegen fasizmus legyőzésével a hazai fajgyűlölők is végleges vereséget szenvednek - saját sorsán kell megtapasztalnia, mennyire elvont igazság marad a fasizmus elleni küzdelem a színes bőrű katonák számára, amikor tulajdon fehér tisztjeik és bajtársaik igyekeznek megfosztani őket emberi méltóságuktól.
Ez a nagy hatású, hatalmas, "dühös" regény voltaképpen Solly útjának története addig, amíg ő maga áll a zendülők élére. Killens - bár nem volt addig sem ismeretlen nevű író - e regényével egy csapásra a legnagyobbak, Norman Mailer, James Jones, Irwin Shaw mellé került, s regénye - melyet az amerikai kritika úgy értékelt, mint "hatalmas, haragvó gyönyörű szimfóniát, mint olyan művet, amelyben ütőérként lüktet a szeretet és gyűlölet, a nevetés és a sírás, a szex és az erőszak, egyszóval az élet minden íze és zamata" - mindmáig a legnagyobb művek egyike, amelyet az angolszász irodalom a második világháborúról alkotott.