Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

GYERMEK, IFJÚSÁGI

A gyermekirodalom a gyermekek, a komolyabb művek befogadására még éretlen fiatalok számára írt, az ő igényeiket kielégítő szépirodalmi művek összessége. A gyermekirodalom alkalmazott irodalom is.

Forrás: wikipédia
Könyvshop, könyv webáruház, könyváruház, könyvesbolt GYERMEK, IFJÚSÁGI
Gyermek irodalom Gyermek irodalom
A gyermek- és ifjúsági irodalom normái hasonlóak a felnőttirodaloméhoz, ám olyan sajátosságokkal bírnak, melyek betartására különösen ügyelni kell. A gyermekirodalom lírai és epikai csoportra osztható, azaz gyermekversekre és mesékre. A gyermekköltészet sajátja a nyelvi szépség, ritmikusság, énekelhetőség, az érzelmek tiszta megjelenítése. A mesék rácsodálkoztatják a gyermeket a világra, élesen elkülönülnek az ellentétpárok (jó–rossz, szép–csúf), s a jó gyermekmese vége mindig pozitív kicsengésű. A gyermekirodalom inkább összművészeti, mint az ifjúsági és a felnőttirodalom. Testvérműfajaival együtt jelenik meg a mesében, bábozásban, éneklésben stb. Az ifjúsági irodalom érdekessége, hogy egyrészt számos, korábban felnőtteknek írt mű mára az ifjúsági irodalom része lett (Swift társadalmi szatírája, a Gulliver utazásai, Gárdonyi történelmi regénye, az Egri csillagok vagy Verne utopisztikus művei), másrészt ennek fordítottja is igaz, sok eredetileg ifjúsági műnek induló, de másképp sikeredett alkotás komoly irodalmi elismerésre tett szert (például Kodolányi János Vízözönje, Lewis Carrolltól az Alice Csodaországban vagy J. R. R. Tolkientől A hobbit vagy A Gyűrűk Ura). A jó ifjúsági irodalom nem unalmas, különösen figyel a nyelvi szabályok betartására, szabatos, világos, nem félrevezető az élet, a történelem, a természet és a nyelv törvényeit illetően. Az ifjúsági irodalomban kevesebb mű születik mint a felnőttirodalomban, mivel nehezebb művelni, „jó” ifjúsági művet írni; azonkívül számos országban alacsonyabb az elismertsége és anyagi megbecsültsége is.
Ifjúsági irodalom Ifjúsági irodalom
Ifjúsági irodalom GYERMEK, IFJÚSÁGI Gyermek, ill. ifjú főhőse van a legtöbb (ilyen) gyermekirodalmi műnek. A német Kinder- und Jugendliteratur fogalmához hasonlóan magyarul is gyakran együtt említik a két korosztálynak szóló műveket, míg az angol, francia és az orosz nyelv csak a gyermekirodalom kifejezést használja. Az ifjúsági irodalom kifejezés mellett lassan kezd meghonosodni a kamaszirodalom, kamaszkönyv fogalma is, amely a gyermekirodalom és az ifjúság irodalom között helyezkedik el. A gyermek- és ifjúsági irodalom fogalmának tágabb értelmezésében ide soroljuk az ismeretterjesztő irodalmat is, valamint a szórakoztató irodalom és az ismeretterjesztés határmezsgyéjén elhelyezkedő sci-fit is. Forrás: wikipédia
Ismeretterjesztő Ismeretterjesztő
Ismeretterjesztő GYERMEK, IFJÚSÁGI A szakszerű kutatás kibontakozásával egyidejűleg indult meg először a nemesi olvasóközönségnek szánt tudományos ismeretterjesztő irodalom fejlődése. Művelői éppúgy az egyházi értelmiség képviselői, mint a szaktudósok: az írók mindkét esetben a tudomány és a hit, illetve a rendiség és a kormányzat szempontjait egyeztetve jártak el. A tudomány-népszerűsítő művek szerzői, hogy írásaikat tetszetőssé, olvasmányossá tegyék, a szerkesztésben szépirodalmias eszközöket használtak, a nyelvi megformálásban az igényes műpróza mellett a verset is alkalmazták, az anyag megválasztásában pedig különös előszeretettel viseltettek a furcsaságok, kuriózumok, távoli földrészek érdekességei iránt. A könyvek nyelve a szépirodalom Forrás: wikipédia
Képeskönyv, lapozó Képeskönyv, lapozó
Képeskönyv, lapozó GYERMEK, IFJÚSÁGI A kutatók véleménye megoszlik, hogy a mítosz a mesétől hol választható el. A különböző vallások is hatással voltak a mese kialakulására, amely gyakran a népi hiedelmekkel is keveredik. Éppen ezért a régi mesék még nem gyermekek számára szóltak, hanem inkább felnőtteknek.[3] A mai értelemben vett mese már kifejezetten gyermekeknek szól (gyermekmese) és a végkifejlet legtöbbször pozitív, a jó és rossz szerepe élesen elkülönül. A felnőtt mesék pedig ma már más, új műfajokba sorolhatóak, mint a fantasy, rémtörténetek, stb. Habár a mesék között rengeteg az olyan, ami közös ősi gyökerekre épül, mégis népenként a hasonló kultúrkörök között is van eltérés a mese felépítésében és stílusában. A meséket eredet szerint két nagy csoportra oszthatjuk: „népmese”, mely kezdetben szájhagyomány útján terjedt és szerzője ismeretlen, illetve „műmese”, ahol a szerző személye ismeretes. Forrás: wikipédia
Mesekönyv, leporello Mesekönyv, leporello
Mesekönyv, leporello GYERMEK, IFJÚSÁGI A kutatók véleménye megoszlik, hogy a mítosz a mesétől hol választható el. A különböző vallások is hatással voltak a mese kialakulására, amely gyakran a népi hiedelmekkel is keveredik. Éppen ezért a régi mesék még nem gyermekek számára szóltak, hanem inkább felnőtteknek.[3] A mai értelemben vett mese már kifejezetten gyermekeknek szól (gyermekmese) és a végkifejlet legtöbbször pozitív, a jó és rossz szerepe élesen elkülönül. A felnőtt mesék pedig ma már más, új műfajokba sorolhatóak, mint a fantasy, rémtörténetek, stb. Habár a mesék között rengeteg az olyan, ami közös ősi gyökerekre épül, mégis népenként a hasonló kultúrkörök között is van eltérés a mese felépítésében és stílusában. A meséket eredet szerint két nagy csoportra oszthatjuk: „népmese”, mely kezdetben szájhagyomány útján terjedt és szerzője ismeretlen, illetve „műmese”, ahol a szerző személye ismeretes. Forrás: wikipédia
Vallásos könyvek Vallásos könyvek
GYERMEK, IFJÚSÁGI Ma legalább kilenc etikailag fejlett világvallást ismerünk: a hinduizmust, a dzsainizmust, a buddhizmust, a kínai univerzalizmust, a szikhizmust, a zoroasztrizmust, a judaizmust, a kereszténységet és az iszlámot. Ezek a vallások két nagy csoportra oszthatók: azokra, amelyek a Hindukustól keletre és azokra, amelyek ettől nyugatra keletkeztek: a keletiek "az örök világtörvény vallásai"-ként jellemezhetők, mivel e vallások szerint a világ örökkévaló, nincs őskezdete és meghatározott vége, a benne végbemenő valamennyi történést önmaga szabályozza és minden létezés legfőbb elvét személytelen világtörvény képviseli. a "történeti Istenkinyilatkoztatás" nyugati (ábrahámi) vallásai mindennek a létezését egy, a világtól elkülönült, annál végtelenül hatalmasabb személyes Istentől eredeztetik, aki mindent a semmiből hozott létre, autonóm módon uralkodik mindenek felett. A kereszténységben a Föld teremtése és vége közötti időszak egyszeri és megismételhetetlen. Forrás: wikipédia
Versek, mondókák Versek, mondókák
Versek, mondókák GYERMEK, IFJÚSÁGI A költészetet a beszéd egyéb alkalmazásaitól, illetőleg az irodalom egyéb ágaitól (társalság, levél, szónoklat, tudomány stb.) az különbözteti meg, hogy a költészet termékei műalkotások, amelyeknek kizárólag művészeti feladatuk van, semmiféle elméleti vagy gyakorlati célra nem szolgálnak, hanem tisztán a művészeti érdek, a szépnek, a tetszésnek, a gyönyörködtetésnek érdeke uralkodik benne; a költeménynek nincs közvetlen gyakorlati rendeltetése, hanem közvetlen és főfeladata, hogy gyönyörködtessen. Ebben a célban minden művészettel megegyezik. Megegyezik abban is, hogy a gyönyörködtetést elsősorban az ember valójának jellemző és eleven ábrázolásával éri el; azzal gyönyörködteti a lelket, hogy mintegy tükröt tart eléje, melyben a lélek a maga örök vonásait élénken kidomborítva és intenzív világításban ismeri fel. Minden művészetben az emberi elem érdekel bennünket és a költészet is „az emberi szív eleven és szabatos rajza” (Gyulai Pál). Egyezik abban is minden művészettel, hogy elsősorban az emberi lélek érzelmi oldalát fejezi ki, érzelmekkel foglalkozik és érzelmeket költ. Tükrözi pedig, ábrázolja az ember valóját épp úgy, mint minden művészet, nemcsak elvontan, fogalmilag értekezik róla, mint a tudomány. A költészet mintegy szemléletünk elé állítja, érzékelteti az emberi lelket, minden ábrázolásánál a valóság látszatát költi, szinte érzéki hatást tesz. De egyezik a művészetekkel abban is, hogy bármennyire valószínű is ábrázolása, a lényegességtől, a nyers valóságtól mindig különbözik, bizonyos fokú eszményítés mindig van benne, a valóságot csak tükrözi, de nem másolja, tükrözi pedig jellemző vonásainak erősebb kitüntetésével, a lényegtelen vagy szükségtelen vonások kirekesztésével. Az eszményítésben a valóság elemeiből egy új világot alkot a költő, mely hasonlít a valósághoz, de a művész gondolatát fejezi ki, a ténylegességtől független. Az alkotás műveletének, az eszményítő ábrázolásnak eszköze a képzelet, épp úgy, mint minden művészetben. Az a lelkiállapot, amelyben a képzelet a valóságot úgy látja, hogy az egy eszmét fejezzen ki, s e végből bizonyos vonásokat kiküszöböl, másokat erősebben kiemel, de az egészet mint a valóság hű képét tünteti fel: az illúzió. Illúzióban nemcsak a költő van, mikor alkot, hanem az olvasó is, mikor a művet élvezi. Forrás: wikipédia