Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü
Ön itt jár: Kezdőlap >

Irodalom

Irodalom

Irodalomnak nevezzük azokat az írott műveket, szövegeket tágabb értelemben, amelyeket többnyire nagyobb nyilvánosság elé szánnak. Nem nevezzük a szó szoros értelmében irodalomnak például a napi bevásárló listát. Azonban, ha egy ilyen lista kerülne az 1300-as évekből magyar területről elő, az számunkra mégis az irodalomhoz tartozna, méghozzá a nyelvemlékes korhoz. Az irodalomhoz hozzátartoznak az ún. irodalom előtti korból származó, írott műveket helyettesítő, szájhagyomány útján terjedő, folklorisztikus emlékek. Ilyenek például a mondák, mesék. Irodalomtörténeti-nyelvhasználati szempontból lehet vizsgálni akár pop dalszövegeit, amelyek magyaros (értékmegőrző) szerepvállalással íródtak (aktív anyanyelv használati igényt tükrözve).

Forrás: wikipédia
Könyv webáruház, könyvshop, antikvár könyv, könyváruház, Irodalom
Életrajz és memoár könyvek Életrajz és memoár könyvek
Életrajz és memoár könyvek [MAINCATEGORYł] Az életrajznak több fajtája van: az életrajzi regény a szépirodalmi műfajok egyike, míg a tudományos kutatás eszközeivel megírt életrajz, mint önálló mű, valamint az életrajz-gyűjteményekben, tanulmánykötetekben és lexikonokban szereplő rövidebb életrajzi tanulmány vagy szócikk a tudományos szakirodalomhoz tartozik. A régebbi korok sok életrajzi műve és számos mai esszé a szépirodalomba és a tudományos szakirodalomba egyaránt besorolható. Ez a műfaj az epikai műnembe sorolható be. Forrás: wikipédia
Erotika és humor Erotika és humor
Erotika és humor Irodalom A görög eredetű szó, Erósz Istenség nevéből származik, jelentése "kívánni". A modern erotika a szexualitás magasfokú művészi kifejezésének tekinthető, megkülönböztetve ezzel az elsősorban üzleti célokat szolgáló pornográfiától. Az erotikán belül számtalan irányzat létezik. Mivel a fő téma általában egy kitalált történet vagy helyzet, így a romantikus művek mellett a sci-fi, a fantasy és a horror műfaján belül is találhatunk erotikus színezetű alkotásokat. Mindamellett egy erotikus mű egy adott szexuális viselkedésre is összpontosíthat, például: poligámia, BDSM, fetisizmus. Forrás: wikipédia
Film- és kalandregény Film- és kalandregény
Film- és kalandregény Irodalom A próbatételes kalandregény cselekménye a mese mintájára épül fel. Az olvasót folytonos meglepetések, váratlan fordulatok érik. A főhős valamilyen konfliktus következtében kiszakad a környezetéből. A történet kibontakozása során veszélyes helyzetekbe kerül, de próbatételek és hosszú hányattatás után sikerrel jár. A kezdő és végpont között az epizódok sora felcserélhető egymással. A hősök jelleme és életkora az események alatt nem változik, a kalandoknak nincs lélekalakító, jellemformáló hatásuk. Forrás: wikipédia
Háborús Háborús
Háborús Irodalom A háborús regények ősei a klasszikus ókor nagy irodalmi alkotásai, mint Homérosz Iliasza, vagy Vergilius Aeneise. A középkorban az óangol Beowulf, illetve az Arthur király és a kerekasztal lovagjai köré fűződő mondakör tekinthető még a háborús regények őseinek. Ezek az alkotások arra törekedtek, hogy a fegyveres konfliktusok történetét vagy mitológiáját megőrizzék, ezzel is hozzájárulva egy nép kollektív memóriájához. A háborús regények elődeinek tekinthetők az olyan neves drámaírók munkái, mint Euripidész, Lucius Annaeus Seneca, Christopher Marlowe és Shakespeare. Shakespeare V. Henrik című drámája szinte példaképe annak, hogyan lehet a háború történetét, stratégiáját, taktikáját, etikáját egy lényegében fiktív történeti keretben kombinálni. A modern háborús regények fejlődését befolyásolta még Miguel de Cervantes regénye, a Don Quijote, amelyben megtalálhatók a katonás hősiesség és butaság elemei. A modern prózai regény 17. századbeli elterjedésével a háborús regény műfaja is kezdett kialakulni, bár az első alkotások általában inkább szatirikus jellegűek voltak, a bennük ábrázol katonák részeges, komikus alakok voltak. A korra jellemző Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen önéletrajzi ihletésű regénye, a Simplicissimus, amely a Harmincéves háború eseményeit írta le. Forrás: wikipédia
Horror, thriller Horror, thriller
Horror, thriller Irodalom Többnyire igaz a műfaj szereplőire, hogy megéreznek egy bizonyos bajt, ami fenyegeti őket, de sokáig nem szembesülnek azzal – ahogy a néző sem –, ezzel jön létre a kívánt feszültség, izgalom a nézőben. A műfaj jeles képviselője, egyben formálója, megalkotója[forrás?] is volt Alfred Hitchcock. Forrás: wikipédia
Irodalomtörténet Irodalomtörténet
Irodalomtörténet Irodalom Nézzük tehát, milyen szempontok szerint lesz egy szöveg irodalmi, azaz literatúra: -Meghatározza ezt: a kor, a szerző, a szerzőre vonatkozó specifikációk (korosztály, népcsoport, rá vonatkozó szociális tényezők - bevándorlói irodalommá válhat egy külföldön élő személy kisebb naplója, ami egyébként máshol, a saját hazájában különösebb tehetség híján nem volna feltűnő), műfaj, műnem, stb. Láthatjuk tehát, hogy minden irodalmi szövegnek végső soron egy dolog mindig a sajátja: a specifikáció. Teljesen értelemszerű, hogy korának irodalmát nem mindig ítéli meg helyesen a kortárs emberi közösség (lásd később magasra értékelt lángész, vátesz költők). Ugyanis a specifikáció felismeréséhez nem lehetünk túl közel szemléletünk tárgyához, előfordulhat, hogy egy korszaknak el kell múlnia ahhoz, hogy felértékeljük, illetve helyesen leértékeljük a parlagon hagyott, valamint feleslegesen túlbecsült alkotásokat. Legyen az írott vagy digitális irodalom. Tehát képviselnie kell valami olyan dolgot, ami csak rá jellemző. Hagyományos értelemben véve ez egy hozzáadott érték (csak a L'art pour L'art-nál marad el), ami a többnyire jelenlévő művészi (szöveg)alkotáshoz kapcsolódik. Forrás: wikipédia
Krimi, fantasy, sci-fi Krimi, fantasy, sci-fi
Krimi, fantasy, sci-fi Irodalom A fantasy a huszadik század fordulóján induló, és a század második felében kibontakozó fantasztikus irodalmi, képzőművészeti, és iparművészeti stílus, amely az angolszász irodalomban fejlődött először önálló irányzattá, de mára eltérő formákban más európai nemzetek művészeteiben is jelentkezett. Fő jellemzője, hogy a tartalma (történet/kép/hang) többnyire olyan elképzelt, mitikus jellegű, valamilyen tekintetben mindig irreális, az író által teremtett, csak annak fantáziájában létező alternatív világokba mint keretbe van ágyazva, mely felépítésében, fizikai és etikai törvényeiben, értékeiben, élőlényeiben, rokonságot mutat a vallások és mítoszok által megteremtett képzeletbeli világokkal. A fantasy ezek felépítésében – írótól, műtől függően – egyaránt (akár egyazon műben is) merít a gótikus romantika történeteiből, a középkori lovagvilág hősi énekeiből és lovagregényeiből, az ókori és kora középkori – különösen az északi, kelta, germán, skandináv – mítoszokból és eposzokból, illetve a vele rokon (de nem azonos) science-fiction műfaj által teremtett világokból. A fantasy műfaj köré egész kultúra szerveződött, melyben vannak szerepjátékok, filmek, „világépítő” klubok, kizárólag fantasyt forgalmazó könyvkiadók, és hasonlók. Forrás: wikipédia
Novellák, antológiák Novellák, antológiák
Novellák, antológiák Irodalom A műfaj eredete az ókorba nyúlik vissza. A hosszabb epikai művek epizódjaként szerepelt. Ilyen az első században élt Petronius Arbiter Satyriconjában az epheszoszi özvegy története. Az európai nemzetek irodalmában a novellák elődei a francia fabliau-k voltak. Az itáliai reneszánsz idején a novellát Boccaccio emelte művészetté, a Dekameron című novellagyűjteményével, különösen az előadás eleganciája és kelleme, a hang és a színezés változatossága tekintetében. Forrás: wikipédia
Regény Regény
Regény Irodalom A regény kifejezés a rege szóból ered. A szót Szemere Pál alkotta a magyar nyelvújítás idején, és Jósika Miklós terjesztette el, ugyanis az ő Abafijának címlapján szerepelt először a regény műfajmegjelölés. Azt megelőzően a román elnevezést használták, amely a francia roman szó átvétele volt: így nevezték azokat a nem vallásos tárgyú, terjedelmesebb, szórakoztató prózai műveket, amelyek nem latin nyelven íródtak, hanem a nép nyelvén. A francia roman szó a késő latin loqui Romanice („rómaiul beszél”) kifejezésből ered, ami a vulgáris latinból lett újlatin utódnyelvekre utalt, szembeállítva őket a klasszikus latinnal. A középkorban az ófrancia romant szó és provanszál, olasz, spanyol megfelelői (romanz, romanza, romance) az e nyelveken született költészetre értődtek, majd jelentésszűkülés révén a verses regényre (román), illetve és egyes rövidebb elbeszélő költeményekre (románc). Forrás: wikipédia
Romantikus Romantikus
Romantikus Irodalom A romantika először a német irodalomban jelentkezett a klasszicizmussal együtt és azzal kölcsönhatásban (a németek ezért a korszakot klasszikának nevezik). A 18. század legvégén az angoloknál is jelentkezett, az 1820-as években a franciáknál, oroszoknál és később folyamatosan Közép-Európában. A romantika irodalmának egyik fő ismérve a klasszicizmus-ellenesség. Központi témája a szabadság eszméje és vágya, az egyén, az individuum előtérbe kerülése, az önkifejezés szabadsága áll. Történelmi hátterét a francia forradalom, majd a napóleoni háborúk okozta kiábrándultság szolgáltatja. Forrás: wikipédia
Tényirodalom, riportkönyv Tényirodalom, riportkönyv
Tényirodalom, riportkönyv Irodalom A riporter felderít, értékel, illetve általánosít. Az esemény mellett a helyszín és a szereplők is fontosak. Szabadabb mint a tájékoztató műfajok. Lehet benne dialógus illetve leírás is. Nem elemez, hanem szubjektíven állást foglal, megjelenhet benne az újságíró. A szerző akár szépirodalmi eszközökkel is ábrázolhatja a személyiségeket. Forrás: wikipédia
Történelmi Történelmi
Irodalom Tágabb értelemben véve a világtörténelem az emberi eseményeken túlmutatva a következőképpen is csoportosítható, aszerint hogy mely tudományok foglalkoznak vele: - A világegyetem története (csillagászat) - Földtörténet (földtudomány) - Az élővilág története (biológia) - Az emberiség története (történettudomány) - Mi végre kell nekünk a történelem? (filozófia) Forrás: wikipédia
Versek, színművek Versek, színművek
Versek, színművek Irodalom A költészetet a beszéd egyéb alkalmazásaitól, illetőleg az irodalom egyéb ágaitól (társalság, levél, szónoklat, tudomány stb.) az különbözteti meg, hogy a költészet termékei műalkotások, amelyeknek kizárólag művészeti feladatuk van, semmiféle elméleti vagy gyakorlati célra nem szolgálnak, hanem tisztán a művészeti érdek, a szépnek, a tetszésnek, a gyönyörködtetésnek érdeke uralkodik benne; a költeménynek nincs közvetlen gyakorlati rendeltetése, hanem közvetlen és főfeladata, hogy gyönyörködtessen. Ebben a célban minden művészettel megegyezik. Megegyezik abban is, hogy a gyönyörködtetést elsősorban az ember valójának jellemző és eleven ábrázolásával éri el; azzal gyönyörködteti a lelket, hogy mintegy tükröt tart eléje, melyben a lélek a maga örök vonásait élénken kidomborítva és intenzív világításban ismeri fel. Minden művészetben az emberi elem érdekel bennünket és a költészet is „az emberi szív eleven és szabatos rajza” (Gyulai Pál). Egyezik abban is minden művészettel, hogy elsősorban az emberi lélek érzelmi oldalát fejezi ki, érzelmekkel foglalkozik és érzelmeket költ. Tükrözi pedig, ábrázolja az ember valóját épp úgy, mint minden művészet, nemcsak elvontan, fogalmilag értekezik róla, mint a tudomány. A költészet mintegy szemléletünk elé állítja, érzékelteti az emberi lelket, minden ábrázolásánál a valóság látszatát költi, szinte érzéki hatást tesz. De egyezik a művészetekkel abban is, hogy bármennyire valószínű is ábrázolása, a lényegességtől, a nyers valóságtól mindig különbözik, bizonyos fokú eszményítés mindig van benne, a valóságot csak tükrözi, de nem másolja, tükrözi pedig jellemző vonásainak erősebb kitüntetésével, a lényegtelen vagy szükségtelen vonások kirekesztésével. Az eszményítésben a valóság elemeiből egy új világot alkot a költő, mely hasonlít a valósághoz, de a művész gondolatát fejezi ki, a ténylegességtől független. Az alkotás műveletének, az eszményítő ábrázolásnak eszköze a képzelet, épp úgy, mint minden művészetben. Az a lelkiállapot, amelyben a képzelet a valóságot úgy látja, hogy az egy eszmét fejezzen ki, s e végből bizonyos vonásokat kiküszöböl, másokat erősebben kiemel, de az egészet mint a valóság hű képét tünteti fel: az illúzió. Illúzióban nemcsak a költő van, mikor alkot, hanem az olvasó is, mikor a művet élvezi. Forrás: wikipédia